Afrikai óriáscsiga - Achát csiga

Afrikai óriáscsiga/achát csiga

Az egyik legnépszerűbb, hobbiállatként is könnyen tartható csiga az afrikai óriáscsiga Lissachatina reticulata (syn Achatyna reticulata), avagy, ahogy latin neve alapján itthon nevezik, a réti csiga. Nem véletlen, népszerűsége, hiszen ez a csiganemzetség a legfejlettebb és legalkalmazkodóképesebb, gyorsan nőnek, s mivel rengeteg nyálkát képesek termelni, a csigák között ők nyernék a kúszóbajnokságot is.

Afrikából, közelebbről Kenya, Tanzánia, Madagaszkár vidékén őshonosak: így szeretik az egyenletesen meleg hőmérsékletet 25-30°C és a viszonylag magas, 75-85% páratartalmú levegőt.

Ami a küllemüket illeti: a fejük robosztus, barnásszürke, nyakuk csíkos. A nyak és a fej pórusai jó láthatóak, haslábuk világos krémszínű, előfordulhatnak albino változatok is. Szájuk roppant erős, szinte minden növényt képesek felfalni. Házuk erősen bordázott, akár 14-17 cm méretűre is megnőhet 8-10 hónap leforgása alatt. Óvatosan bánjunk azonban a csigaházzal, mivel az egészséges csiga háza is rendkívül vékony, könnyen törik. Étkezésük során érdemes figyelnünk a rendszeres kalciumpótlásra, a terrárium kialakításakor pedig a veszélyes magasságokat kerüljük.

Számos faj tertozik a nemzetségbe, melyek ugyancsak viszonylag könnyen tarthatóak:

• Achatina achatina
  
• Lissachatina fulica - közönséges achátcsiga
  
• Achatina imaculata
  
• Achatina marginata
  
• Achatina variosa
  

Hogyan él egy csiga?
Az aktív csigák, egész nap mozgásban vannak, ezért gondoskodjunk számukra megfelelő méretű térről. Ivasrérettségük elérése után kb. kéthetente képesek 300-400 tojásból álló fészekaljat lerakni. Mivel a csigák hímnősek, bármely két példány képes megtermékenyíteni egymást. Meg kell említenünk, hogy a faj hazánkban sajnos, a felelőtlen keltetés áldozata lett, és a belterjes családokban a genetikai állományuk annyira leromlott, hogy csak alig pár hónapot élő, számos betegséggel küzdő példányokkal találkozhatunk, ezért vásárlás előtt mindenképpen informálódjunk a tenyészetről. Más Lissachatina fajokkal ne tartsuk együtt, mert hibridizálódnak!

ÓriÁscsiga
Ne tegyünk egy terráriumba több csigafajt, mert hibrizidálódnak (Lissachatina fulica)

Miben tartsuk a csigát?
Terráriumban vagy egy kevésbé látványos faunaboxokban is tarthatjuk kedvenceinket. Talajnak a legjobb választás a kókuszrost, melyet vízbe áztatva, kicsavarva helyezzük a csigáink alá. Könnyen bele tudják magukat ásni, és ritkán kell cserélni, valamint a nedvességet is jól tartja. Ha kész a talaj, érdemes horgászboltban vásárolni hozzá egy csomag gilisztát, majd beleszórni. A giliszták újrahasznosítják a csigaürüléket, a nem megevett étket, és áttúrják a talajt, így biztosítva annak lazaságát, tisztaságát. Napi 1-2-szer vízzel permetezzük a talajt, hogy az ne száradjon ki.

Mit eszik a csiga?
Fő ételük a saláta és a kígyóuborka, de a zöldségesnél vett darabok sajnos vegyszermaradékot tartalmazhatnak, ezért szedhetünk csalán, utilapú vagy pitypang leveleket is, kiegészítésként kaphatnak banánt, almát, dinnyét. Jutalomfalatként kaphatnak száraz macskatápot, szárított rákot és egyéb teknősöknek való finomságokat is. Kálciumpótlásul mindig legyen előttük szépia vagy takarmánymész- törmelék, esetleg tojáshéj hiszen abból építik fel a házukat. Vizet egy egy kis tálkában készítsünk odki a számukra.

Mit tegyünk a csigaszaporulattal?
Akinek két csigája van előbb-utóbb - de inkább előbb- többszáz kiscsiga utódra számíthat. Ha nem akarunk bajlódni a csigabébi kolónia sorsával, leghumánusabb megoldás - már ha beszélhetünk ilyenről - a mélyhűtős eutanázia, ahol a tojások hamar elpusztulnak. Mégis mindenképpen jobb választás az elajándékozásnál és a szabadon engedésnél. Dél-Amerikában a szabadon engedett példányok mára úgy elszaporodtak, hogy az IUCN természetvédő szervezet felvette a világ száz leginkább invazív faja közé.

forrás: Wikipédia