Ballon Zebrasávos sügér - Amatitlania nigrofasciata

Amatitlania nigrofasciata - Zebrasávos sügér (Günther, 1867)

• Tudományos név: Amatitlania nigrofasciata
  
• Család: Cichlidae
  
• Méret: 8-15 cm
  
• °C: 23-27 °C
  
• °pH: 6,5-8 pH
  
• °Nk: 8-18 Nk
  
• Helyigény: 180 liter
  
• Viselkedés: területvédő
  
• Táplálék: mindenevő
  
• Hol tartózkodik?: alsó és középső szint
  
• Élettartam (év): 8-10 év
  
• Természetvédelmi besorolás: felméretlen
  

Külalak és jellegzetességek leírása
Közepes méretű, tipikus amerikai sügérfaj. Ezüstszürke – piszkosfehér alapszínét fekete függőleges csíkozottság díszíti, melyek gyakran koromfeketék, de legalábbis sötétszürkék. Általában 7-9 körüli a csíkok száma, ettől persze előfordulhatnak eltérések. A nőstények jellemzően kontrasztosabb, harsányabb színezetűek, nekik hasoldalukon gyakran még narancsos fényű pikkelyeik is akadnak. A nemek megállapítására egyébként méretük is szolgál, ugyanis a kifejlett hím példányok 3-4 cm-vel legalább nagyobbak a nőstényeknél, emellett hátúszójuk is hegyesebb, fejlettebb.

Úszói jellemzően sötétszürkék, néha (például a hátúszóra) csíkok is kiterjedhetnek.

Hátúszója 7-9 lágy sugárral, míg farok alatti úszója jellemzően 6-7 lágy sugárral rendelkezik. Kemény úszósugarakból a hátúszón 17-19 darabot, míg a farok alatti úszóban 8-10 db-ot találunk.

Tartása és tenyésztése
A zebrasávos sügér 1934-ben jutott el először Európába. Hála tűrőképességének, ellenállóságának, könnyű tenyészthetőségének és dekoratív mintázatának, széles körben elterjedt akváriumainkban, gyakorlatilag kezdő sügértartók alaphalává vált.

Rendkívül tűrőképes hal, köznyelvben gyakran igénytelennek nevezik ezen állatokat (valójában az igénytelen nem jó kifejezés, hiszen az optimális körülmények biztosítása akkor is nagyon fontos, ha tágtűrésű élőlényről beszélünk). A víz kémiai tulajdonságai átlagos értéken megfelelnek neki, gyakran a hazai csapvízben is jól tarthatóak. Ha nagyon kemény vizünk van, azt lágyíthatjuk, de 10-15 Nk érték között már teljesn megfelel számára. A semleges kémhatást kedveli, de az enyhén lúgos és enyhén savas vízben is tartható. Hőmérsékletet tekintve 23-24 C-tól egészen kb. 28 C-ig jól érzi magát, javaslatként a 25-26 C-os érték beállítását ajánlom. Vizét szűrjük alaposan, ugyanis a sügérfélék aránylag sokat ürítenek, „sok koszt csinálnak”, emellett a talaj turkálásával fel is keverik a mulmot, így a szennyeződések eltüntetése nagy hangsúlyt nyer, akárcsak a megfelelő biológiai lebontófelület, ennek érdekében ajánlom a külső szűrés alkalmazását. Tűrőképességétől függetlenül a rendszeres részleges vízcserék szükségesek, hogy a felgyülemlő bomlástermékeket eltávolítsuk. Kristálytiszta, káros anyagoktól mentes tartóközeget kíván.

Ha magukban tartjuk őket, például egy kivált párt, akkor már kb. 100 liter elég lehet, de ha több példányt gondozunk, esetleg társítani kívánjuk őket, akkor bizony érdemes több száz literes akváriumban gondolkodni. Aljzatnak apró szemű talajt töltsünk, mivel előszeretettel turkálnak, rendezkednek, így kiélhetik eféle vágyaikat is. Mindenképpen helyezzünk el gyökereket, ágakat, amivel természetes közegéhez hasonlatossá tesszük akváriumát, de kövekből is építhetünk barlangokat. A tereptárgyak behelyezése elősegíti a halak territóriumalakítását, ugyanis e kövekhez, ágakhoz tudják területüket viszonyítani. Az erősebb levelű növényeket nem bántja, de kitúrhatja őket, épp ezért erősítsük meg gyökereiket, például köréjük helyezett kavicsokkal, vagy ültessük cserépbe őket.

Társítására kínálkozik többféle lehetőség is, ugyanis a közepesen nyugodtabb természetű fajok közé tartozik. Sügérféle, tény és való, hogy reviert tart, amit meg is véd (kiváltképp a hím), de nem annyira támadékony, kevésbé lobbanékony természetű, mint sok más rokona. Társas akváriumban tartható, bár ez kevésbé ajánlott. Néha azonban látni is nagyobb testméretű, vegyes származású trópusi halak között, mint amilyenek egyes díszmárnák, gurámik, csíkfélék, stb., de ha kicsit szeretnénk valós környezetéhez közelíteni, akkor inkább nagyobb elevenszülőkkel (pl.: kardfarkú halak, mollik, límiák), vagy közepesebb – nagyobb pontylazacokkal társítsuk (pl.: cseresznyelazacok, lándzsafoltú lazac, tányér- és nyúllalazacok, óriás baltahasú halak). Mindenesetre vegyes társas medencébe helyezése ellenjavalt, ugyanis ívási időszakban a normálishoz képest agresszívebbek lesznek, és a kisebb halakat területükön belül megtámadhatják. Sokkal inkább kézenfekvő megoldás más sügérekkel egybehelyezni, ugyanis többségükkel jól kijön, csak figyeljünk arra, hogy valóban elegendő hely álljon rendelkezésükre területük kialakításához és megvédelmezéséhez, ugyanis ha összezsúfoljuk őket, csúnya csatározásoknak lehetünk szemtanúi, kiváltképp az említett ikrázási periódusban. Jól működhet a társítás, ha például márványsügér, vöröstorkú sügér, nicaraguai sügér vagy akarák kerülnek mellé. Természetesen harcsákkal is tartható. Emellett egyfajosan is tartható, ami a leginkább javasolt, ilyenkor lehetünk legjobban szemtanúi ikrázásának és ivadéknevelésének. Különösen kezdő sügértartóknak én az egyfajos tartásmódot ajánlom leginkább.

Etetése gyakorlatilag problémamentes, mohón fogyasztja a száraz tápokat, sügérgranulátumokat is, de mindenképpen érdemes menüjét kiegészíteni állati eredetű táplálékkal, például kisebb rákokkal, aprított földigilisztával, szúnyoglárvával, tubifexel, netán apróhallal.

Az egyik legkönnyebben tenyészthető ikrarakó akváriumi halunk, akár még társas medencében is képes leívni. Tenyésztéséhez viszont mindenképp különítsük el a párt, egy legalább 90-100 literes, finom szemcséjű aljzattal feltöltött medencébe. Tereptárgyakra ívik, a lapos köveket helyezi előtérbe, ezért mindenképp szerezzünk be néhány ilyet, és helyezzük el a medencében. Előfordulhat, hogy cserépbe vagy a cserép külső felületére helyezi ikráit, ezért ez az ívató alkalmatosság is hasznos lehet. A kiválasztott helyet az összeállt pár alaposan megtisztogatja, majd 150-300 ikrát helyez el rajta. Anyai gondozásúak, a nőstény példány a hímet ívás után elkergeti és maga kezdi meg az ikrák nevelését. Ha tenyésztő akváriumot használtunk, érdemes lehet a hímet eltávolítani, mielőtt komolyabb sérülések következnének be, például menekülés közben. A nőstény hal legyezgeti az ikrákat, oxigéndús friss vizet terelve rájuk, ezzel a gombásodás okozta ikraelhalást igyekszik megakadályozni, de szépen el is távolítja a beteg, terméketlen ikrákat. Sajnos az akváriumi, sokadszor tenyésztett nemzedék tagjai már nem olyan jó ivadéknevelőek, mint az anno Európába került vagy vadonból befogott példányok, illetve azok első generációi. Éppen ezért ha azt látjuk, hogy a nőstény nem gondoskodik róluk megfelelően, vegyük el az ikrákat a tereptárggyal együtt és mesterségesen gondoskodjunk róluk, tiszta vizű, szellőztetett akváriumban (aminek vizébe penészedésgátló szert, pl. Xanthakridint is csepegtethetünk). Az ikrák kikeléséhez kicsit több mint két nap szükségeltetik, további négy napon keresztül pedig szikanyagaikat élik fel az utódok, ezután a szikzacskó felszívódik a halak pedig nekiállnak az önálló vadászatnak, élelemkeresésnek. Ekkor indíthatjuk őket frissen kelt artémia naupliákkal, de akár még a száraz eledelt is elfogadják, amit ha van lehetőségünk élő eledelre cserélni, tegyük meg. Az ivadékok sok hely és rendszeres vízcsere mellett gyorsan felcseperednek.