Pakisztáni díszcsík (Botia lohachata, Botia almorhae)

• Tudományos név: Botia lohachata (Chaudhuri; 1912)
  
• Szinonímák: -
  
• Magyar név: Pakisztáni díszcsík
  
• Csoport: Csíkfélék
  
• Származás: Ázsia; India, Pakisztán, Nepál, Banglades
  
• Testhossz: 10-15 cm
  
• Természetes élőhely: Lassú folyású folyók és patakok.
  
• Viselkedés: Csapathal, ezért mindenképpen több példányt tartsunk belőlük, mert ha csak egymagában van, akkor agresszívvé válik. Társas akváriumban is jól érzi magát. Legtöbbször éjszaka aktív, nappal rejtőzködik.
  
• Táplálkozás: Mindenevők, adjunk nekik élő és fagyasztott eleségeket, vagy jó minőségű száraz tápokat, tablettákat. Kedveli a csigákat!
  
• Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres
  
• Medence: Minimum 120 literes
  
• Halnépesség: 180 literre 5 hal
  
• Dekoráció: Növényekkel dúsan teleültetett akvárium, gyökerekből és uszadékfából sok búvóhely a halaknak. Aljzatnak használjunk apró kavicsot vagy homokot, mert szeretnek a talajban turkálni. A világítás ne legyen túl erős, vagy telepítsünk vízfelszínen úszó növényeket, amelyek tompítják a világítást.
  
• Hőmérséklet: 22-28 °C
  
• pH: 6.0-7.5
  
• Keménység: 1.0-12.0 NK°
  
• Várható életkor: 8-12 év
  

Leírás:
Mivel a faj tudományos leírása kizárólag egy fiatal példány alapján született meg, ezért érvényessége jelenleg nem teljesen meghatározott, habár Grant 2007-ben megállapította, hogy valóban egy külön fajról van szó, amelyet rendszeresen exportálnak az akvarisztikai cégek.

A Botia lohachata teste hosszúkás, a hasi része lapos, hátuk ívelt, tipikus fenéklakó felépítésű. A farokúszó villás, a faroktő pedig széles. A fiatal Pakisztáni díszcsíkok teste arany, vagy ezüst árnyalatú, amely - ahogy öregszenek - átváltozik szürke, vagy zöldes színűvé. Testükön "y" és "o" alakú váltakozó sötétbarna, függőleges csíkok húzódnak végig, innen is kapták az angol (yo-yo loach) nevüket. Ez a mintázat a fiatal példányokon látszik a legjobban, aztán ahogy öregszenek, mintázatuk is átalakul és sokkal inkább hálós mintázatuk lesz. Ez a mintázat az úszókon is folytatódik: hátúszójukon 2-3 csík húzódik, a farkukon 3-4, a mellúszókon általában 3, a farok alatti úszón 1-2 csík található, míg a hasúszón általában 1-4 csík húzódik. Szájuk alsó állású, amelyen 4 pár bajusz található. Testüket nagyon apró pikkelyek borítják, amelyek beágyazódnak a bőrükbe, ezért sokan azt gondolják, hogy pikkely nélküliek. Mint más pikkely nélküli, vagy kis pikkelyű hal ők is érzékenyek a különböző bőrparazitákra, és nagyon érzékenyek a különböző gyógyszerekre is. A Pakisztáni díszcsíkok nagyon jópofa halak, sokszor kergetőznek élénken, mindegyik külön egyéniség, és gyakran felismerik a gazdáikat. Másik érdekes tulajdonsága, hogy kattogó hangokat tud kiadni, amikor levegőt szív be a száján és kipréseli azt a kopoltyúin. Gyakran oldalukon fekve halottnak tettetik magukat, nem kis ijedtséget okozva ezzel gazdájuknak.

A nőstények teltebbek, különösen, ha ikrákkal telítettek. A hímek bajusza, és szája körüli rész vöröses színű.
Sajnos akváriumi szaporításuk még nem volt sikeres. Előfordulhat, hogy nőstény példányok beikrásodnak, de maguktól nem hajlandóak szaporodni. Hormonkezelés hatására történő mesterséges szaporodás esetleg lehetséges.