Szumátrai díszmárna (Platina) (Barbus tetrazona)

• Tudományos név: Barbus tetrazona
  
• Magyar név: Szumátrai díszmárna
  
• Csoport: Pontyfélék
  
• Származás: Szumátra, Borneó, Malajzia, Thaiföld.
  
• Testhossz: 7 cm
  
• Természetes élőhely: Állóvizek vagy lassú folyóvizek.
  
• Viselkedés: Élénk, kötekedő, rajokban él.
  
• Táplálkozás: Mindenevő
  
• Szaporítás: Elég könnyű
  
• Medence: Minimum 120 literes
  
• Halnépesség: 120 literre 10 hal
  
• Dekoráció: Sűrű növényzet, úszásra szabadon hagyott térrel.
  
• Hőmérséklet: 24-28 °C
  
• pH: 6,5-7,5
  
• Keménység: 5-8,5NK°
  
• Származási hely: Szumátra, Borneo
  
• Hossz: 5-7 cm
  
• Hőmérséklet: 24-28 Celsius
  

Külalak és jellegzetességek leírása
Világosbarna testét négy, sötét, függőleges sáv keresztezi; fekete hátúszójának szegélye vörös. Mell- és hasúszói szintén vörösek, míg a farokúszó vörös lebenyei közti tér színtelen. A hím orra élénkvörös, a nőstények színezete fakóbb. Fontos, hogy ugyan néha csak kevésbé, de a farkúszó vörös színezete valamennyire mindig látszik, ez különbözteti meg leginkább a rokon fajoktól.

Bebizonyították, hogy az ismertebb mesterséges változatok (vörös szumi, zöld szumi) biztosan a Puntigrus tetrazona fajtól származnak. Egyébként több, már-már megszólalásig hasonló fajt is ismerünk. Ilyenek például a Puntius anchisporus, P.navjostodhii, P. partipentazona, P.pulcher.

Tartása és tenyésztése
Az szumátrai díszmárnák leginkább maguk között, rajban tarthatók. Nyugodtabb halak társaságában túlságosan élénkek és veszekedősek. Szeretnek más halak úszónyúlványaiba harapni, csipkedni, ezért ne tartsuk együtt vitorláshalakkal vagy gurámikkal. Ha rajban tartjuk, mérséklődik ez a viselkedésforma. Csíkokkal, sziámi algázókkal, márnákkal, dániókkal és razbórákkal kitűnően társíthatóak, de bizonyos pontylazacokkal, páncélosharcsákkal is jól megvan, de ilyenkor nem beszélhetünk biotóp társításról! Általában ez az öves díszmárna is érzékeny a víz minőségének romlására, ezért vize ne legyen se túlságosan friss, se nagyon öreg. Nitrifikációs mérgezés esetén fejenáll!

A díszmárnák többsége társas akváriumban való tartásra kitűnően alkalmas. Csupán arra kell vigyázni, hogy ne kerüljenek nyugodt halakkal egy tartályba, amelyeknek a kissé nyugtalan viselkedésű márnák könnyen a terhükre lehetnének.

A táplálás nem okoz nehézséget, mert fő eleségül jó szárított táplálékot adva, egészségben tarthatók. Elegendő, ha néha-néha kiegészítésül kapnak kevés élőeleséget, különösen akkor, ha tenyészteni akarjuk őket. Végül figyelemmel kell lenni arra, hogy sok márna szívesen úszkál le-lebukdácsolva. Miközben a talajban túrnak táplálék után, könnyen okozhatnak olyan elpiszkolódást, amely főleg a finompelyhű növényekre veszélyes lehet.

A díszmárnák tenyésztése aligha okozhat említésre méltó nehézségeket, noha egyik-másik faj némileg gondosabb kezelést igényel, mint a többség.

Ennek a fajnak a tenyésztése sem mindig egyszerű. Lágy vízre van szüksége, mert az ikrák kemény vízben rosszul fejlődnek.

A faj úgynevezett szabadon ívó. A tenyésztésre a korai tavasz a legalkalmasabb. A párok a szabad természetben a rajból különülnek el, az akváriumban egy ivarérett nőstényre általában két hímet számítunk, de az 1:1 arányú párosítás is javasolható. A hímek élénk ütemű, de többnyire ártalmatlan, imponáló jellegű viadalokat vívnak egymással. Gyakori az is, hogy az akváriumban meghatározott helyet tartanak fenn maguknak, amelyet rövid pihenőkre fölkeresnek. A násztánc nagyon érdekes. A hímek a nőstényeket táncos mozdulatokkal udvarolják körül, mereven kifeszítik úszóikat, és sajátságos módon remegnek. Néha szinte fejre állnak, vagy úszóikkal verdesnek, miközben a pár rövid ideig egy helyen marad. Gyakori az is, hogy a hímek a nőstényt ivarnyílásának környékén az orrukkal bökdösik. A nászjátékot időnként alapos kergetődzés szakítja félbe, amikor is néha jókora sebességet érnek el. Az ívás többnyire a reggeli órákban folyik le. Néhány látszatpárzás előzi meg. A hím kergetődzés közben hirtelen a nőstény oldalához úszik. A pár egy kis ideig egymáshoz simul. Általában a növények között játszódik le mindez, de néha a nyílt vízben is végbemehet. Ezután heves lökésekkel következik be a peték lerakása és megtermékenyítése, miközben a halak nemritkán vagy eltaszítódnak egymástól, vagy egymás körül köröznek. A petéket a víz heves mozgása messzire elsodorja, s ha ragadós hurkuk van, rátapadnak a növényekre, egyébként lehallanak a fenékre. Az ikrák többnyire kb. kölesszem nagyságúak. Párzásonként 20—230 petét raknak, a fajtól, nagyságtól és életkortól függően összesen néhány százat. Az ívás folyamata a maga egészében több óra hosszat is eltarthat. Ha befejeződött, a szülőket rögtön ki kell venni az akváriumból, mert nagyon ikrafalók. Ívás közben néhány Enchytraeust is adhatunk eleségként. Az ikra védelméhez különleges rendszabályokra van szükség. A fenékre nagy kavicsokat kell rakni, s finompelyhű, üvegcsövecskékkel nehezített növényréteget kell rájuk teríteni. Ikrarostély használata is javasolható.

Az ivadékok kb. 30 óra múlva bújnak ki, s 24-26 óra hosszat üvegesen átlátszó, 4-5 mm hosszú vonalacskák alakjában függnek az üveglapokon, növényeken vagy egyéb tárgyakon. Néhány nap múlva szabadon úszkálva már eleség után keresgélnek. Először infuzóriával, főtt tojássárgájával és nagyon finom poreleséggel, néhány nappal később — a növekedés üteme szerint — nagyobb szemű poreleséggel és szárított táplálékkal etethetünk. Jó etetés hatására kb. két hét múlva szűrt Cyclopsokat, három héttel később pedig már normális nagyságú táplálékot fogyasztanak.


forrás: akvaristalexikon.hu